Sorsfordítók

Munkavállalókért és a Társadalmi Esélyegyenlőségért Egyesülete

 

Segítünk az emberi jogok előmozdításában

A Sorsfordítók elkötelezett az emberiség szolgálatában azáltal, hogy integrálja a rászoruló emberek erőforrásait. Arra törekszünk, hogy krízis helyzetek esetén azonnali reagálást és hatékony programokat nyújtsunk támogató szakszervezeteinkkel karöltve.

Gondoskodunk a támogatottak alapvető szükségleteinek követéséről.
Megélhetés (étkezés, ruhák, higiéniai készletek);
Oktatás (tartalmazza az iskoladíjat, könyveket, tanszereket);
Egészségügy (ide tartozik az orvosi vizsgálatok, az immunizálás);
A társadalmi felemelkedés (magában foglalja a tanterven kívüli tevékenységeket is) nem utolsósorban;
Családi/gyermekvédelmi jogok szolgálata(beleértve az öröklést és a családot is).

Környezetvédelem

Vestibulum ac diam sit amet quam vehicula elementum sed sit

Gyermek és ifjúságvédelem

Vestibulum ac diam sit amet quam vehicula elementum sed sit

Egészségügy

Vestibulum ac diam sit amet quam vehicula elementum sed sit

Oktatás

Vestibulum ac diam sit amet quam vehicula elementum sed sit

Az Egyesület célja, tevékenysége

    Esélyegyenlőség:

    – A foglakoztatás elérhetőségének javítása, társadalmi integrációt,
    közösségfejlesztést,oktatást,iskolai felzárkoztatást, családsegítést,gyermekjóléti
    szolgálatot, életvezetési tanácsadást,egyéni fejlesztést és szociális munkát
    biztosító programokon keresztűl.
    – Veszé lyeztette k krízis he lyzeté nek meg e lózése.
    – Támogatás a már krízis helyzetbe került családok esetében.
    – Nők és férfiak társadalmi egyenlöségének elősegítése.
    – A leszakadó és leszakadással veszélyeztett városi területeken élők közösségi és
    egyéni szintű társadalnri integrációjában való részvétel, A hátrányos helyzetű
    emberek életlehetőségeirrek javítása.

    – Társadalmi fórumok szervezése, írott és elektronikus tájékoztató anyagok készítése és terjesztése az emberi- és állampolgári jogokról
    – hátrányos helyzetű emberek és csoportok képviselete, érdekérvényesítésük előmozdítása különböző állam igazgatási eljárásokban
    – munkavállalók tájékoztatása az őket megillető munkavállalói jogokról a munkavállalók és munkáltatók között felmerült vitás kérdésekben                                                                                                                                     — a munkavállalók képviselete a munkáltatóval szembeni segítségnyújtás a munkavállalók részére a munkáltatókkal szembeni peres és nem peres eljárásokban jogszabálymódosítási javaslatok előkészítése és az eljárás azok előterjesztése tárgyában.

    Oktatási tevékenység:

    -az iskolán kívüli tehetséggondozás, a gyermekek nevelő, oktató tevékenységének folytatása, kiegészítése, fejlesztése és fenntartása alternatív eszközökkel és módszertannal

    -kutatás, képességfejlesztés és pedagógiai-oktatási fejlesztése, a fiatalok érzelmi és szociális fejlesztéséne

    – tanácsadás együttműködés hazai és nemzetközi szervezetekkel, bővítése

    Egészségügyi tevékenység :

    – a fenntartható életmód mindennapi kereteinek bemutatása, oktatása, a
    környezeti nevelés eszközeivel
    – egészségmegőrzés, életmód-tanácsadás, betegségmegelőzés, gyógyító-,
    egészségügyi rehabilitációs tevékenység,
    – kapcsolódó nevelés és oktatás
    – képességfejlesztés
    – ismeretterjesztés
    – tudatos fogyasztói magatartás elősegítése.

    Környezetvédelmi tevékenység :

    – a természet megismerése és megismertetése,
    – a környezet és a természet védelme
    – környezeti nevelés
    – természetvédelem
    – állatvédelem
    – környezetvédelem

    Napjainkban ez egy igen fontos téma. Hogy miért? Azért, mert arra, amink van, amink maradt a természetből, arra vigyáznunk kell, nekünk és a gyermekeinknek egyaránt, azért, hogy az utánunk következő generációk legalább ilyen, de remélhetőleg ennél jóval természet közelibb, egészségesebb életet folytathassanak.

    Sajnos nagyon sokan úgy gondolják, „én csak egy kis ember vagyok, nem rajtam múlik a világ sorsa!” Pedig igenis ezeken a „kis embereken” is múlik! Ha mindenki megpróbálna egy kicsit környezet tudatosabban élni, azzal sokat segítenénk Földünkön. És ez –bár sokszor életmódváltással is jár- nem olyan megerőltető feladat, mint amilyennek tűnik.

    A környezeti nevelés hallatán szinte mindenki a gyerekekre, fiatalokra asszociál, annak ellenére, hogy ezt a felnőttekkel kell kezdeni. A felnőttnek kell példát mutatnia, és hinnie kell, hogy jó az, amit tesz, máskülönben nem meggyőző a fiatalabb nemzedék szemében. Ha már mi elszántuk magunkat arra, hogy változtatunk az életvitelünkön, óvjuk a környezetünket, akkor kezdhetünk másokat nevelni is.

    Felmerül a kérdés: hogyan fogjunk hozzá?

    Először is, lehetőleg a gyermek minél fiatalabb korában.(De sosem késő!) Másodszor, példamutatással. Ezen kívül fontos a következetesség, és az egyszerűség.

    Általában az gyermekek barátságosan viszonyulnak a természethez. Ebben nem kellene, nem szabadna megingatni őket. Igenis másszon fára az a gyerek, igenis simogassa az állatokat. (Természetesen a higiéniára ügyelni kell, ami nekünk ad valamivel több feladatot, de a cél érdekében ez nagyon is megéri.) Nem kell őket elijeszteni a rovaroktól, pókoktól, madaraktól sem. Azt kell elmondani, elmagyarázni, hogy valamelyik közülük csíphet, szúrhat, de nem kell beléjük nevelni a félelmet irányukba. Hagyni kell ismerkedni a növényekkel, és el kell nekik mondani, hogy nem tépheti le őket, ne egyen belőlük, csak engedéllyel. Talán túl sok a tiltás, de ha ezeket betartjuk, lehetőségek tárháza nyílik meg előttünk!

    Nem csak a természet védelme, szeretete jelenti azt, hogy környezet tudatosan élünk. Ezen kívül ott van még a hulladék kezelés kérdése, az elhasznált elemek gyűjtése, kevesebb vegyszer használata, energiával való spórolás, és még sorolhatnánk.

    Hamarosan olvashatóak lesznek az ötleteink is, amelyek segítséget nyújtanak a környezeti neveléshez.

    Gyermek- és ifjúságvédelem, nevelés:

    A gyermek- és ifjúságvédelem szorosan kapcsolódik a nevelési-oktatási intézmények pedagógiai tevékenységéhez. Összefügg azzal, hogy az óvodában, iskolában, kollégiumban olyan légkört, olyan igazgatási, pedagógiai tevékenységet kell kialakítani, amely eleve kizárja annak a lehetőségét, hogy bármelyik gyermek, tanuló származása, színe, neme, vallása, nemzeti etnikai hovatartozása, vagy bármilyen más oknál fogva hátrányos, kitaszított helyzetbe kerüljön. A pedagógiai tevékenységgel szemben támasztott alapvető követelmény, hogy mindenki részére biztosítsa a fejlődéséhez szükséges feltételeket, azokat a lehetőségeket, amelyek ahhoz szükségesek, hogy a gyermek, tanuló képességeit, tehetségét kibontakoztathassa, szükség esetén leküzdhesse azokat a hátrányokat, amelyek születésénél, családi, vagyoni helyzeténél, vagy bármilyen más oknál fogva fennállnak. A gyermek- és ifjúságvédelem ennek megfelelően széles körben át kell, hogy fogja a pedagógiai munkát, a nevelő és oktató tevékenységet. Legtágabb értelemben ide kell érteni ezért teljes iskolai, kollégiumi nevelő és oktató munkát, minden olyan pedagógiai tevékenységet, amely hozzájárul ahhoz, hogy a tanuló felkészülhessen a továbbtanulásra, a munkába állásra.

    A gyermek- és ifjúságvédelemmel kapcsolatos tevékenység magában foglalja a családdal, a szülőkkel való kapcsolattartás rendszerét is, hiszen alapvető célkitűzés, hogy a gyermek családban nevelkedjen, szüleitől kapja meg azt a segítséget, amely ahhoz szükséges, hogy iskolába járjon, és ott eredményesen tudjon felkészülni.

    A gyermek- és ifjúságvédelem körébe tartozik a tanulói szervezetek, a diákönkormányzatok létrejöttének segítése, bevonása az iskolai döntéshozatalba, az iskolai munka tervezésébe, az egyes döntések végrehajtásának ellenőrzésébe. Ugyancsak e körbe tartozónak kell tekinteni minden olyan iskolai tevékenységet, amely arra irányul, hogy a tanulók megismerjék jogaikat, véleményt nyilváníthassanak az őket érintő kérdésekben.

    Feladatok:

    • figyelemmel kíséri és kiszűri a hátrányos és veszélyeztetett helyzetű tanulókat
    • intézményen belül koordinálja a gyermekvédelmi munkát
    • intézményen kívül együttműködik a társszakmák képviselőivel
    • segíti a pedagógust a gyermekvédelmi feladatok ellátásában
    • a pedagógusok szemléletformálása, a hátrányos helyzetű gyermek iránti tolerancia, elfogadás
    • a pedagógusok részére tájékoztatást tart a gyermekvédelemmel kapcsolatos témában
    • meghirdeti a fogadóóráját és fogadóórát tart
    • tájékoztatja a szülőket, tanulókat, hogy milyen problémákkal fordulhatnak hozzá
    • kapcsolatot tart az iskola és a család között
    • családlátogatást végez
    • tanácsadást, információt nyújt gyermeknek, szülőnek
    • közvetít és közvetlen segítséget nyújt a tanulónak/szülőnek a külső intézmények eléréséhez
    • pedagógiai eszközzel meg nem szüntethető veszélyeztető tényező esetén kezdeményezi a gyermekjóléti szolgálattal való kapcsolatfelvételt
    • megfelelő időben jelzéssel él, kitölti a jelző lapot
    • a pedagógiai jellemzés elkészítésében közreműködik
    • a beavatkozások megvalósításában közreműködik
    • veszélyeztetettség esetén kötelezően együttműködik a gyermekjóléti szolgálattal
    • szükség esetén hatósági beavatkozást kezdeményez
    • sport- és szabadidős tevékenységet szervez
    • egészséges életmódot támogató, bűnmegelőzést, szenvedélybetegségeket megelőző programok kidolgozásában, végrehajtásában segítséget nyújt
    Sporttevékenység:

    A sport nevelőhatása

    A sportban való részvétel, a sporttevékenység, mint önként vállalt feladatrendszer pozitív, személyiségfejlesztő hatása nem vitatható. Önmagában azonban nem elegendő a sportoló teljes emberré formálásához. Összetett hatásrendszer, mégis bizonyos irányokban kevéssé, más irányokban pedig erőteljesebben, az átlagosnál jobban hat fejlesztőleg az egyénre.

    A személyiség nagyon speciális iránya, elsősorban fizikai fejlesztő hatások hangsúlyával továbbá az adott sportágra jellemzően egyes esetekben egészen kivételes módon nyilvánul meg, pl. ilyen a birkózók, ökölvívók fájdalomtűrése. (Bár ennek a hétköznapi életben is lehet szerepe, pl. a katonai szolgálatnál, a nők szülési procedúrájában, ez utóbbiakban is egyre inkább a megelőzésre fektetünk hangsúlyt a modern technikák segítségével, mégis elkerülhetetlenek az életben.) De oly mértékű önuralomra és fájdalom elviselésére általában az életben mégsincs szükség, mint az említett sportágaknál, általában a közvetlen harcmodor miatt.

    Hasonlóképpen nem kiküszöbölhető az edzés hatására beálló izomfáradás, a hosszú távok teljesítésének velejárója, a kimerültség érzése. Mindezek elviselésére a sportban az egyént fokozatosan hozzászoktatva nevelni kell.

    Az előbbi példáink inkább a sport bizonyos irányokban kifejtett felfokozott hatásának elviselésére azt mutatták be, hogy a személyiségnek különleges irányokban való, a hétköznapi ember élete számára túlzottan erőteljes befolyása is van.

    A másik irányban is végig kell gondolnunk, vajon miért nem pótolja a sportban való részvétel a teljes pedagógiai folyamatot. Erre még talán könnyebb a magyarázatot megértenünk. Sajnos sok példáját látni a képzetlen, tanulatlan, viselkedésben deviáns sportolói megnyilvánulásoknak. Ezekből igen könnyen általánosít rossz irányba a közvélemény, arra következtetve, hogy maga a sport teszi ilyenekké őket. Legtöbbször pedig mindössze arról van szó, hogy teljes idejüket és energiájukat leköti a sport, nem tudnak mellette művelődni, a megfelelő társasági viselkedésmódokat elsajátítani. A rendszeres iskolai nevelőhatást, a társas kapcsolatok hatásait az iskolán belül, a megfelelő ehhez kapcsolódó művelődési lehetőségeket természetes, hogy a sporttevékenység nem képes mind magában hordani.

    Az iskolai, ezt megelőzően a családi nevelőhatást jó esetben, a kellő összhang biztosításával a sport kiegészítheti, eredményeit felfokozhatja, de át nem vállalhatja. A személyiség fejlődése bonyolult, soktényezős folyamat, komplex jellegű, amelyben a sportnak is megvan a sajátos helye és szerepe, s nem szakítható ki ebből a rendszerből.

    Gyakran tapasztaljuk az ellenkezőjét is. A szülők például elvárják az iskolától vagy a sporttól, hogy „embert faragjon” a gyermekükből, vagy számon kérik tőle a gyermek „kisiklásait, sikertelenségeit” valamely területen. Annak ellenére, hogy mindkettő külön-külön is, de együttesen nagy emberformáló erő (az iskola és a sport is), de egyik sem önmagában ható tényező.

    Mind az iskola, mind a sport hatásos nevelőerő, de nem mindenható és főként nem önmagában ható erő, csak a társadalmi összhatásrendszer részeként jutnak érvényre emberfejlesztő pozitívumai.

    A sport nem teljesíti pedagógiai feladatát teljes értékűen addig, amíg a sportolókat ezzel párhuzamosan és intézményesen nem nevelik teljes értékű emberekké, tudatos állampolgárokká. A sportban jelentkező negatív tendenciákat is csak abban az esetben lehetséges kivédeni, az „éremmánia”, az olimpiai „aranyláz”, a „cél szentesíti az eszközt” szemlélet érvényesülését ellensúlyozni. Fontos, hogy sportolóink teljes értékű pedagógiai folyamatban fejlődjenek, s ezen belül a sporttevékenység egy nagyon értékes (de nem egyedüli) hatótényező. Ezt az összefüggést egy szójátéknak tűnő mondattal fejezhetjük ki talán legtalálóbban, fejezetünk mottójaként: a sport – az abban részt vevő sportoló tevékenysége – nevelési folyamat, amely azonban nem egyenlő a sportoló nevelésének teljes folyamatával.

    Kétségtelenül a legszorosabb összefüggést a pedagógiai célokkal, személyiségfejlesztő hatásrendszerünk középpontban álló legfőbb színterén, az iskolában, az iskolai sportban tudjuk biztosítani. Jellegében ez azonban inkább tömegsportnak tekinthető, bár esetenként, főleg a felsőoktatási szinten, egyes személyek esetében az élsporttal is kapcsolódik. Az iskolai sport tartalmilag, célkitűzéseiben és helyileg is jobban kötődik az iskolához, egyetemes nevelési céljainkat az iskolai élet, mint sajátos pedagógiai „közeg”, a testnevelő, mint szélesen pedagógiailag is képzett „edző” biztosítják az egységes pedagógiai ráhatást a sportolóra. Ezért kellene ennek a területnek a sportra való kiválasztás alapbázisává válnia. Ehhez azonban jól kidolgozott – a régmúlt időkben jól működő és az iskolai élet egészét is pozitívan befolyásoló – iskolai versenyrendszer visszaállítására lenne szükség.

    A sport általában azonban önálló társadalmi jelenség, ami azt jelenti, hogy nem a nevelési rendszeren belül helyezkedik el, bár nevelési hatása kétségtelen. A korábbiakban tisztáztuk, hogy ez a hatás bármilyen erőteljes és jelentős, a sport céljainak és az adott sportág specifikumainak megfelelően jut érvényre.

    A sportoló sportra való felkészítése a teljesítményt növelő céltudatos pedagógiai folyamat, melynek folyománya a sportolói személyiség pozitív alakulása, de a sportoló nevelésének – az egész pedagógiai hatásrendszeren belül – csak egy része.

    A sportoló azon kívül, hogy csapatának, szakosztályának ilyen vagy olyan szintű tagja, a sportágának képviselője, a családban gyermek, férj, anya, a munkahelyén valamely beosztást vagy hivatást betöltő egyén, ha tanuló, valamely osztály tagja, vagyis átfogóan a társadalom egy egyede. Szűkebb és tágabb értelemben a legkülönfélébb nevelési hatások kereszttűzében – jó esetben összhatásrendszerében – fejti ki tevékenységét, él.

    Személyiségét tehát nem csak a sport terén kifejtett tevékenysége formálja. A sokirányú befolyás közül természetesen azok érvényesülnek leginkább, amelyek legjobban lehetővé teszik öntevékenységét. S erre nem egyedüli, de igen kiváló lehetőség a sport!

    Az egész ember nevelésének folyamata nagyon sok részhatásból tevődik össze – melyek megegyezőségük vagy éppen ellenirányultságuknál fogva érvényesülnek. Ebben a folyamatban nem hagyatkozhatunk a „spontaneitásra”. Az edző, testnevelő tudatos és folyamatos egyeztető, megerősítő nevelőmunkájára ezen a színtéren is szükség van. Részben azért, mert a sportolás közben kialakult jó tulajdonságok nem tevődnek át automatikusan az élet egyéb területeire, sokkal inkább szituációkhoz kötötten érvényesülnek. Az általánosíthatóságuk sokszor azon múlik, hogy az edző vagy testnevelő erre tudatosan ráirányítja-e a figyelmet vagy sem.